Szerény ünnepségünk keretében Vollein Istvánné, lakónk énekelte el az Elindultam szép hazámból kezdetű népdalt, majd Schall Károlyné, lakónk előadásában hallgathattuk meg Sík Sándor, Hiszek című versét.

„Mankó helyett kötöttem szárnyakat.
Ami akad a földön emberi,
Gazdag szívem testvérnek ismeri.
És ami túl az emberkörökön,
A végtelenség: ígért örököm.
És mikor üt a boldogságos óra,
Hogy befogadjon koporsóm gubója:
Hitem gyertyája utolsót remeg,
És Istennek ajánlom lelkemet.”

Ezt követően Égi Ferenc Konrád O.Cist. szerzetes atya, az otthon lelki vezetője köszöntötte a lakókat, majd közös ima zárta az idősek napi megemlékezést.

 

(képek)