A nyolcvankét éves Anna 1956-ban hagyta el Magyarországot édesanyjával, húgával és öccsével. Angliában telepedtek le, ahol ő húsz évet élt, majd Perzsiában töltött két évet. Azután Dél-Afrikában meglátogatta öccsét, aki ott találta meg számításait. A három hónapra tervezett ottlétből huszonhárom év lett. Megtanulta a bennszülött feketék nyelvét, megszerette őket és ők is Annát. Adminisztrátorként dolgozott egy mezőgazdasági tanyán, egy fehérre meszelt „gombakunyhóban” lakott a Sárkány-hegység lábánál. A hegyek mindig vonzották. Gyalog, keskeny ösvényeken, legelőket egymástól elválasztó szöges drótkerítéseken átbújva, vagy lóháton, patakok medrén át közlekedett a tanyavilágban. Korábban titkárnő volt egy nemzetközi vállalatnál, igazi angol hölgyként sötétkék kosztümben, magas sarkúban járt.

De egy nyugodtabb környezetre vágyott, ahol nem érik közvetlenül a világ bajai. Új lakóhelyén néhány hét kellett ahhoz, hogy hozzászokjon a nagy csendhez. Élményeit, akkori életét felidézve beszélt a történelmet idéző több száz éves barlangrajzokról, a sivatag csodáiról, arról, hogy a melegvízű óceán partján a fák levelei lehullanak ugyan, de folyamatosan újra nőnek, így mindig zöldek maradnak. A zulu törzsek szokásairól is szólt, életmódjukról, hitükről, vallásgyakorlásukról. Beszámolóját színes fotókkal illusztrálta. 2002-ben tért vissza Magyarországra, Dunaszentbenedeken élő húgához. Tizenkét éve él a bakonyi kisvárosban, az első lakók között, 2005. november 20-án költözött be az otthonba, ahol aktív életmódot folytat. Nagy tiszteletet élvez, mindenben segíti társait, részt vesz az egyházi szertartások előkészítésében, lebonyolításában is. Varga Anna a dél-afrikai életéről Egy magyar asszony Dél-Afrikában címmel könyvet írt.
 

Müller Anikó Hanga

(képek)