– Mindig szerettem kreatívkodni, alkotni, festettem, rajzoltam, só gyurmáztam, üveget festettem. Amikor megmutattam tanáromnak a barna festékkel festett képeimet, azt mondta, ha szeretem ezt a színt, próbáljam ki a diópácot, vagy a teafőzetet. Gondoltam, ha ezek jók, kipróbálom a kávét, mesélte.

 

Katalin szakmája élelmiszermérnök. Azokat az élelmiszereket részesítette előnyben, melyek nem csupán egyszerűen ehetőek, hanem jó hatással vannak az egészségre. Így ismerte meg az ún. egészséges kávét, eredetileg marketing célból próbálta a vele való festést. Témája bőven van, volt idő, hogy angyalokat festett, most előtérbe került az emberábrázolás.

 

– Adni szeretnék a képeimmel, elérni azt, ha valaki ránéz azokra, jó hangulata legyen, hozzanak pluszt az életébe, hogy olyan rezgése legyen a festményeimnek, hogy jobb hangulata legyen tőle a szemlélőnek. Festés közben életigenlő, pozitív zenéket hallgatok, ezek szeretetet, önbizalmat, egymás iránti toleranciát sugallnak és szeretném, ha ezek visszatükröződnének a képeimen keresztül. Van egy hozzám szegődött kiscicám, akinek három lába van, mindig ott ül a lábaimnál, amikor festek, mondta.

 

A művésznő autóbaleset következtében elvesztette a lépét, a bal kezét, a bal lába tropára ment, súlyos állapotból épült fel. Elmondta, valaki rendelt tőle egy képet egy hetvenéves férfi születésnapjára, aki félmaraton futó. Ahogy ezt festette, azt érezte, neki is el kell kezdeni futni, azóta két kilométereket fut, ami önmagához képest nagy teljesítmény, de átúszta a Balatont is. További céljai? Festeni, festeni... mondja.

Müller Anikó Hanga

 

(Képek)